Óvodai és iskolai szociális segítők a Laborc utcai nyári napközis táborban. Képes beszámoló

Július 1-jén megnyitotta kapuit a Laborc utcai nyári napközis tábor. Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata a tanév végét követően minden évben nyári napközis tábort tart fenn, idén augusztus 16-ig fogadják az általános iskolás, 1-7. osztályt elvégzett, 15. életévüket még be nem töltött gyerekeket, akikre képzett felügyelők vigyáznak. A táborban az Óbudai Családi Tanácsadó és Gyermekvédelmi Központ óvodai és iskolai szociális segítői is jelen vannak, felkészült kollégáink igyekeznek hatékonyan segíteni a pedagógusok munkáját. Munkatársunk, H. Herman Annamária óvodai és iskolai szociális segítő beszámolója következik.

Július 1. és augusztus 16. között zsong az élet a Laborc utcai nyári napközis táborban, ahol az Óbuda-Békásmegyeri általános iskolák diákjai élvezhetik a vakációt. Az Óbudai Családi Tanácsadó és Gyermekvédelmi Központ óvodai és iskolai szociális segítői idén a tábor egész időtartama alatt részt vesznek a közösség életében, és jelenlétükkel a békés hangulatot igyekeznek biztosítani.

Az elmúlt közel három hét tapasztalata alapján elmondhatjuk, hogy nagyon jó helyen vannak a gyerekek, mind a helyszín, mind a légkör kitűnő lehetőséget biztosít a vakációzóknak. A programok nagy része fakultatívan választható, senkit nem kényszerítenek a részvételre. Amikor éppen nem számháborúznak, strandröplabdáznak, táncházaznak, vagy nem vesznek részt változatos kézműves foglalkozásokon, akkor kihasználják a lehetőséget a szabad játékra.

Ez leginkább a strand medencéiben történik, de aki épp nem akar fürdeni, az is irigylésre méltóan élvezi a nyarat. Akármerre megyünk a gyerekek társasoznak, kártyáznak, labdáznak, beszélgetnek, egymás haját fonják, barátság karkötőt készítenek, olvasnak vagy az idei év slágerével, gyermekkorunk régi kedvencével, a fonalas macskabölcsővel múlatják az időt. Sőt, elmondható, hogy tovább is fejlesztették a játékot, és nem csak átvevős, hanem egyszemélyes figurákat is kitaláltak hozzá.

Régi fájdalmunk, hogy „a gyerekek nem olvasnak”. Nos, ez a tézis is megdőlni látszik, hiszen akármerre is megyünk, olvasó gyereket látunk. Az egyik fűre terített takarón négy lány nyakatekert pózokban bújja a lapokat, a másik padnál egy ötödikes olvas fel meséket három kisebbnek, akik teljes átéléssel hallgatják őt. Percek alatt 15-20 könyvmolyt észlelhetünk.

De ugyanilyen valószínűséggel találkozunk szerepjátékot játszó gyerekekkel is, vagy mandalát színezőkkel, görkorcsolyázókkal. Egyetlen közös van ezekben a felhőtlenül játszó gyerekekben, hogy egyiknél sincs telefon.

Szívderítő volt megtapasztalni, hogy a mai gyerekek képesek ugyanolyan önfeledten játszani, mint szüleik, ha engedjük megélni gyerekségüket.

Az óvodai és iskolai szociális segítő kollégákhoz leginkább problémás helyzetekben hoznak olyan gyerkőcöt, akinek jót tenne egy kis személyes beszélgetés, egy kis nyugalom. A tapasztalat alapján elmondható, hogy ezek a gyerekek később maguktól visszatérnek a szociális segítőhöz, akár beszámolni arról, hogyan oldottak meg egy helyzetet, vagy mi történt velük.